Tóta W. Árpád: Igazságot Magyarországnak!
Jómagam időnkénti látogatója vagyok Felvidéken élő magyar ajkú barátaimnak főként a Gúta, Nyitra, Párkány háromszögben, néha még ezen is túl. Szeretek arra a vidékre járni, de ez nálam nem újkeletű módi, hiszen így érzek mintegy huszonharminc éve.
Ottléteim alkalmával szeretem azt, hogy egyes politikusaik vérgőzös igyekezete ellenére is békésen él egymás mellett a lakosság, még olyan falvakban is, ahol kisebbségben találhatók a szlovákok, és tanintézmény hiányában gyermekeik ingázásra kényszerülnek ahhoz, hogy saját anyanyelvükön tanulhassanak. Igen, ilyen is van ... Ilyen is lehet ott.
Jóságos szlovákiai magyarjaim közül párakkal éppen a minap volt szerencsém együtt tölteni az időt, kikből semmi más reagálást nem váltottak ki a közelmúlti "szörnyűséges események", mint egy tőmondatot: hagyjanak békén bennünket Bugárok és Gyurcsányok egyaránt, hadd éljük mi a saját életünket a megszokott kerékvágásban!
Olvasom Tótát, és felmerül bennem: ki e műbalhé fő haszonélvezője? Szerintem leginkább a nemzetmentő szerepkörben tetszelgő, egyébként is bánatos tekintetű Gyurcsány orcáján vált ki könnycsorgást, no nem kifejezetten a "bennünket ért gyalázat" miatti együttérzés könnyeit, hanem inkább a kedvenc táncparkettjén rátörő röhögésből fakadókat.
A "jobboldal" hörög, Gyurcsány és bandája meg röhög, én meg útitársaimmal leshetem az elkövetkezőkben, miként igyekezzek megvédeni önmagunkat és járművünket azoktól, akik hajlamosak a legújabb provokálásoknak és agymosásoknak felülni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.