A némettanárnő előtt is vetkőztek a zalai szakközépben
Magasságos ég, milyen "hatalmas sztorivá" képes válni egy valójában mindennapi rendezvény, a maga könnyedségével, lazaságával, bolondos ifjonti hangulatával. Mely ifjonti hangulathoz illő módon igyekeztek felcsatlakozni a meghívott pedagógusok is. Köztük egy higanymozgású, korában tanítványainál alig-alig idősebb tanárnő is. Aki nem mellesleg kiválónak tekintett pedagógus.
Mindez nem köszönhető másnak, mint korunk vívmányai felhasználásával annak a körülménynek, hogy hovatovább egy jóízűt pössenteni sem mer már az ember az országút melletti bokrosban, mert sosem lehet tudni, hogy lapul-e a közelben egy "világhírre" szomjúzó hazai paparazziutánzat, aki egy "rendkívüli esemény" birtokában nyelvkilógva rohan gépéhez felpakolni azt a jutúbra, az indavideára, vagy a fene sem tudja melyikre az egyre szaporodó kép- és filmpublikálásra alkalmas portálok közül.
Szóval, nehogy legyen egy nyugodt percünk, egy önfeledt órácskánk, mert hovatovább már az édeskettes létszám sem jelent biztonságot, amint ezt bizonyítja nem egy jellemtelen módon rögzített és közzétett körülmény. Ha meg kettőnél többen tartózkodunk egy társaságban, bizony okszerű figyelnünk minden mozdulatunkra, minden arcrezdülésünkre, mivel sosem tudható, hogy a fényképezőgépet kattintgató, a filmfelvevőt kezelő idővel mit talál ki a kezében tartott anyaggal. Hol van ma már az önfeledt kacagások, a duhaj kurjongatás, a barátok közötti önfeledt baromkodások ideje, ha nem akar az ember egyesek hivalkodón indiszkrét viselkedésének köszönhetően a világ elé tárt közszemlére tétel, netán gúnyolódások céltáblája lenni, nem is beszélve esetenként a pakliban lévő igen durva kompromittálásokról. Különösen, ha az arra hajló aljadék, még egy kis átszerkesztéssel is megspékeli a birtokolt matériát. Minimális jártasság kérdése csak, hogy látszólag az apácából örömlány legyen, a leggonoszabb ördög pedig földreszállt angyallá váljék.
Egyszóval, Isten óvjon mindannyiunkat az olyan szenzációhajhász lesipuskásoktól, melyek olyan színezettel tesznek közzé rögzített hang-, vagy képanyagokat - netán is-is - minden skrupulus nélkül másokról, melyek valójában a gyanútlan hétköznapok elkapott pillanatait, egy bizalomból fakadó kitárulkozás eseményeit tálalják művi módon felfújt sztori jelleggel.
Csak a bulvármédiák pillanatnyi témahiányán múlik, mikor válik ilyenek közül bármelyik is "világszenzációvá" ...
Visszatérve a gólyabálon táncműsort rögtönző tanárnőre. Valamelyik reggel egyik kereskedelmi tévécsatorna vendége volt egy vén kecske, nem kisebb rangú grémium, mint a szülők országos egyesületének vezetőjeként. Na ezt a pofát érdemes volt látni, miként nézi a stúdióban visszajátszott filmen kéjesen kidülledt szemmel a tanárnő kígyózó testmozgását, majd amikor a műsorvezető hozzáfordult kérdéseivel, rögvest átváltott a szülők zord, a jelenséget elítélő, szögletes viselkedésű képviselőjévé. Ennél jobban nem lehetett volna senkin sem rajtakapni, a számtalan más emberre is jellemző álszentséget.
A médiák természetesen már megszokásból is hazudtak, lévén a mesterségesen felfújt ügy következményeként azt adták hírül, hogy a tanárnő fegyelmit kapott, holott valójában a tanintézet vezetője (le a kalappal előtte), csupán megrovásban részesítette munkatársát.
Remélem akad a gólyabál résztvevői közül pár olyan, aki a felvétel közzétevőjét egy majdani alkalmas pillanatbanban jól pofán fogja vágni, hogy mindenkorra elmenjen a kedve mások alattomos vegzálásától.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.