Górcső alatt a boncasztalon

A rendvédelmisek nem tolerálják Gyurcsány bérpolitikáját

Rögvest megragadom az alkalmat arra (még mielőtt sértődés esnék), hogy felhívjam a figyelmét mindazoknak, kik hivatásuk elvi rendeltetésének megfelelő munkát végeznek szolgálati funkciójukban, ne vegyék magukra következő soraimat!                             Naiv agyammal még mindig abban a hitben leledzem, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek közül például a rendőrök, azaz a rend derék őrei olyan közszolgálatot kéne, hogy ellássanak, ami a lakosság biztonságérzetét, azaz testi épségének, életének, vagyonának és így tovább védelmét szolgálja, mindemiatt olyan általános tekintéllyel övezve, ami miatt büszkén kéne hordania az egyenruhát. Továbbá e büszkeséggel a mellkasában, örömmel végezni (hajjaj, hivatás, vagy szakma szerinti?) munkáját, arra törekedve, hogy azt egészsége teljében minél hosszabb ideig gyakorolhassa. Ahogy az Egyesült Államokban, miként ezt az amerikai filmekben is látjuk: akár hatvan éves korában is, de nem feltétlenül tábornokként, legfeljebb hadnagyi rendfokozattal, ettől függetlenül megérdemelt illő bérezéssel. Ha naivitásom netán némelyekben kacajt keltő, arról nem én tehetek, lévén talán koromnak és nagy ismeretségi körömnek is köszönhetően, nekem van szerencsém ilyen rendőröket is ismerni.

No de kérem, sajnos ebben az ordas társadalomban tartok tőle, nem csak az előzőekben felvázoltak vezérlik a mai idők egyes rendőreit, államvédelmiseit, határrendészeit, vám- és pénzügyőreit, honvédeit, börtönőreit, polgárvédelmiseit és tűzoltóit. Akadnak köztük olyanok is, kik a munkájukkal járó előnyök és kiváltságok miatt tartják vonzónak a pályát, mint pénzszerzési lehetőséget.

Például mi teszi vonzóvá? Szinte nem is kell mást figyelembe venni, ha a nyugdíjkorhatár specifikusságára tekintünk. Hol van a világon még egy olyan ország (lehet, hogy akad), ahol 25 fegyveres testületi szolgálatban eltöltött esztenő után, szolgálati nyugdíjba vonulhat az élete és ereje teljében lévő ifjú hölgy, vagy fiatalember? A kiválasztottak sorából! Mert ugye ne feledjük, ezekre a pályákra szigorú alkalmassági vizsgákon történő megfelelést követően juthat az ember lánya és fia. Erőtől duzzadó, pengeagyú fiatalok közül kiválasztva.

Mondom 25 év! Ami némi kis egészségügyi hintapalintával akár 20 is lehet. Jaja! Bizony húsz esztendő ... No és honnan számítva? Nem ám, a szükséges iskolák, netán tanfolyamok elvégzését követően, hanem egyes esetekben beszámítva már a középiskolában eltöltött időszakot is.                                                                     Ha ne kéne sírnom, akár röhöghetnék is, mert képzeljük magunk elé példa okáért azt a rendőrt, aki mondjuk húsz évvel ezelőtt nem négy, hanem hat év alatt végezte el a középiskolát (ekkor 20 éves). Ezt követően bevonult katonának, és leszerelt 22 éves korában. Ekkor jelentkezett mondjuk a Zrínyire, és másokkal ellentétben mondjuk azt 7 év alatt végezte el, ekkor már 29 éves, innentől legyen zsaru öt éven át, és hopszassza, máris megvan a 20 szolgálatban eltöltött éve, ami után roggyanjon meg annyira az egészségi állapota, hogy az orvosok további szolgálatra alkalmatlannak tartsák, és juhhéééééééééé ...., van egy 35 éves nyugdíjasunk!

Hagyjuk most a húsz évvel machinálókat, még ha akadnak is szép számmal ilyenek! Nézzük mit kap ma egy 25 év szolgálati viszony után nyugdíjazott rendőr?

KÉTSZÁZEZRET! Igen, havi 200.000 kemény magyar forintot!

Na most legyek demagóg, és kezdjek egy hosszú litániába, hány de hány olyan szegmense akad a társadalomnak, melyből az egyszerű, szürke nem kiválasztottak, milyen gyalázatos nyugdíjfolyósításban részesülnek? Milyen kevéske pénzből kényszerülnek nyomorogni? Miként tekinthetjük a lakosság jelentős hányadát halálraítéltnek, mert képtelenek finanszírozni saját és családtagjaik gyógyítását?

Hát, kedves fegyveres és rendvédelmi szférában dolgozók! Ti és mi, nem ugyanannak az országnak vagyunk a lakói? Ti nem látjátok azt, hogy a hatalom milyen ok miatt ad nektek annyit, amennyit, másoknak meg annak töredékét? Kényelmesebb homokba dugnotok a fejeteket, és inkább ütve-vágva a nyomorult népet, csikorgó fogakkal elégedetlenkedni a benneteket is érintő megvonások miatt?

Még ti mertek elégedetlenkedni? Ugyan nézzétek már meg, mennyi volt a bérezésetek, illetve fiatalabbak esetén a bérezése pár évvel ezelőtt a kollégáitoknak! Azokért a pénzekért is ezt a pályát választottátok. Holott mehettetek volna ti is lakatosnak, biztosítási ügynöknek, varrónőnek, pénztárosnak, bárminek, ami felett ott lebeg a munkanélküliség veszélye.

Érdemes elolvasni, mi volt már tavaly a nagy szívfájdalmatok, íme: Takács Albert ismét megszegte saját ígéretét!

Nem kérek én mást, csak nézzetek már egy kicsit körül! Nézzetek rá azokra, akik jelenlétükkel nem a ti kiválasztotti köreiteket gazdagítják! Nem! Ne Gyurcsányra és a Gyurcsány félékre, nem ilyenekre gondolok, hanem azokra, olyanokra, akikkel még akkor voltatok körülvéve, amikor még nem számítottatok kiválasztottaknak.