Janicsár! Ki ne tudná, hogy a jelentése török zsoldoskatona, hiszen 150 éven át volt szerencsénk vendégül látni ezeket a népeket.
Zsoldoskatona! Ki ne tudná, hogy ez a fajta fegyveres pénzért, azaz zsoldért vállalja fel a harcot bárkivel szemben bárki oldalán, hiszen egy a célja, a profitszerzés.
Légionárius! Magyarország Rejtő Jenő emlőin nevelkedett kultúrlényei ne tudnák, hogy egy légió, mint katonai alakulat jól kiképzett fegyveresei idegenként - lásd: idegenlégió - zsoldért állnak az adott ország, az adott hatalom, az adott megbízó szolgálatában?
Janicsár, zsoldoskatona, légionárius ..., a lényeget tekintve egyre megy, az a föníciai találmány az egyetlen mozgató erő ténykedésükben, amit úgy ismerünk, hogy PÉNZ!Teljesítsen ez a fajta katona szolgálatot Ugandában, Algériában, Horvátországban, a világ bármely részén, egy a közös bennük, minden fenntartás nélkül hűséges kiszolgálói annak, aki a pénzt fizeti nekik, és az elvárásoknak eleget téve különösebb köntörfalazás nélkül képesek embereket gyilkolni, területeket elfoglalni, egy diktatúra által megkívánt rendet fenntartani, fizikai és lelki pressziót gyakorolni állig felfegyverzett jelenlétükkel.
És ekkor szökik a szemem elé a járandóságát - nevezzük akár zsoldnak is - féltő magyar fegyveresek képviselőjének fenyegetőző mondata, miszerint "ha a kormány a tervezett intézkedéseket megteszi, ne számítson a fegyveres és rendvédelmi szféra lojalitására!"
Kemény, súlyos szavak, sokatmondó mondat ez a javából. Magyarán szólva, azoknak a magyar adófizetőknek, kiknek a pénzéből a hatalom azért tartja fenn mondjuk a rendvédelmi erőit, hogy időnként az őket pénzelő állampolgárokat minden épeszű indok nélkül, szinte merő sportból verjék agyba-főbe, nincs ínyére annak a hatalomnak a kurtítása, mely iránt lojalitást tanúsítanak.
Ugye egyértelmű: a magyar zsoldos közvetlen megbízója felé hűséges, mint Лайка kutya a Szovjetunióval szemben, de aki a zsoldot biztosítja számára, azt időnként megkloffolja! Jól beletapos az őt pénzelő gyomrába és pofájába; jól lesprézi, hogy szerencsétlennek taknya-nyála összefolyik és kicsit még meg is vakul; diónyi gumigolyót lő a testébe (akár fejre is, hiszen a golyónak nincsen szeme, hogy válogasson röppályájában); de falkába tömörülve is képes viperával ronggyá verni és alázni szerencsétlen áldozatát, csak hogy ne lehessen egy személyre bizonyítani az ordas cselekményt.
És, ha az adófizető pénzével kufárkodó hatalom csavarint egyett a zsoldon, naná, hogy kimondja: legyen veled Ferenc lojális az, aki kilencet ellett!
Mert, ha a magyar népverő rendfenntartó netán szerelmes lenne Gyurcsány Ferencbe, esetleg Dobrev Klárába, vagy a másodosztály iránt rajongó, mondjuk Lendvai Ildikóba, még úgy ahogy megérteném ezt a bizonyos lojalitást, de mivel ilyen lámúroknak még nem hallottam hírét, csak-csak az alaphelyzetet tudom elképzelni, mely szerint fegyvereseink a pénz szerelmesei. És hiába adjuk számukra a kenyeret mi, az egyszerű istenadta az asztalukra, ha a kenyér ára annak a kezében van, aki ma a (nép)hatalmat gyakorolja (Ferenc és klánja), és hol az az elvetemült Lajka kutya, mely ezt a kezet megharapja?
Hanem ácsi! Mostantól jó lesz, ha Ferenc vigyáz a praclijára. Amint átnyújtotta janicsárjai, légionáriusai, zsoldosai számára azt, amennyit kikalkulál számukra, abban a pillanatban rántsa vissza kezét, mert a lojalitását megvonó sosem tudhatni, mikor kap bele vicsorgó agyarával. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.